Erdőn mezőn...

Kalandtúrára indultam a vasárnapi jó idő tiszteletére. Szándékaim szerint, szerettem volna az erdőben vadakat fotózni, de sajnos ezt a szándékomat a vadak nem vették komolyan...
A közelmúltban elolvadt nagymennyiségű hó megtette a hatását néhány méter után már én is szerves része voltam az erdőnek (úgy néztem ki, mint egy vaddisznó).:D Nem állítottam soha, hogy egy tájékozódási zseni vagyok -mivel a térkép olvasást is úgy kezdem, hogy megfordítom a térképet -, de most bebizonyosodott, hogy akár hónapokat is képes lennék bolyongani egy 1 négyzetkilométeres területen és nem tünne fel, hogy még mindig ugyan ott vagyok:) Na, mindegy fotózni szerettem volna, de nem nagyon sikerült. De az erdő varázsa, a csendje és hangulata akkor is megérte. Több órás bolyongás és a sár tökéletesen kikapcsolt és elfárasztott, de nagyon jó érzés. Készítettem néhány képet, de ezek inkább csak emléknek jók, hogy a hangulatot felidézzék máskor is.

Majd az egyik etetőt jól megrakták silóval, a kellemesen savanykás erjedt szagot messziről lehetett érezni. Odamentem a közelébe, hátha szerencsém lesz...
Megmutatom milyen nagyvadat sikerült fotóznom!

Már feladtam a várakozást és lassan ballagtam a kijárat felé, amikor nagyon messze egy les mögött megláttam valamit. Azt hittem nem jól látok...de mégis. Muflon kosok tétováztak a sűrűben. Persze tudtam, hogy nem fognak megvárni és modellt állni nekem, de azért megpróbáltam közelebb menni hozzájuk...Nem sikerült. Ennyi lett a nagy fogásból:)

Volt szerencsém...

Mármint, volt szerencsém ezekkel a madarakkal is találkozni. Na, persze nem volt a talákozásunk túl hosszas, mondhatnám azt is, hogy csak egy rebbenésnyi, de én ennek is örülök. Nem ritka madarak, de azért nem is minden nap látni őket.

Rövidkarmú fakusz: Testhossz 12 centiméter, szárnyfesztávolság 17-21 centiméter, testtömeg 8-11 gramm. Vékony, lefelé hajló csőre van. Homloka halványan pöttyözött, oldalai barnásak, alsóteste piszkosfehér. Jellegzetes éneke van. Karmai rokonához a hegyi fakuszhoz képest rövidek. A fák kérgének repedéseiben, jellegzetes csavarvonalban keresgélik kaszáspókok, fűpókok, kétszárnyúak, levéltetvek és hernyókból álló táplálékukat.

Ökörszem: (Troglodytes troglodytes troglodytes) az Énekesmadár alkatúak (Passeriformes) rendjében az ökörszemfélék (Troglodytidae) családjának egyetlen képviselője.
Egyik legkisebb madarunk, alig nagyobb a királykánál.
Zömök termetű, vörösbarna színű, hangja erős csettegés.
Hegyi erdőségek tövises bokraiban él, boltozatos, oldalbejárós fészkét gyökerek, rőzserakás stb. szövedékébe mohából, falevélből építi.
Májusban költ 5-6 tojást. Rovarokkal és magvakkal táplálkozik, a legsűrűbb aljnövényzet hasznos rovarpusztítója. Ősszel, télen az Alföldön is gyakori.

Erdei pinty: Testhossza 14–16 centiméter, szárnyfesztávolsága 24–29 centiméter, a hím testtömege 20-29 gramm, a tojó kisebb, 18-27 gramm közötti. Csőre 13–14 miliméteres. Díszes, nagyon szépen éneklő madarunk; jókedvében pink-pink-nek hangzó hangokat, röptében pjü-pjü kiáltásokat hallat. A hím revirt jelző, ún. esőhívó hangja egyénileg nagyon eltérő. Változatos futamokból áll, amelyekben a szakemberek szigorú szabályokat mutattak ki.A hím olyan, mintha kékesszürke sapkát viselne: a homloka koromfekete, fejteteje, nyakszirtje kékes palaszürke. Szeme környéke, pofája világos rozsdabarna, begye és melle vörhenyes. Dolmánya vörhenyesbarna, felső háta és farcsíkja élénk sárgazöld. A test alsó része borpiros. Szárnyán a színek csíkokban váltakoznak: a középső szárnyfedőtollak fehérek, a két szélső kormánytoll csaknem fehér, a többi szürke. Magokkal, gyümölcsökkel, hernyókkal, rovarokkal és pókokkal táplálkozik. Fiókái számára leginkább a földön gyűjt rovarokat; a magvakra főleg télen fanyalodik.Rövidtávú vonuló, néha áttelel. Ha nem, március 10-e tájt érkezik hazánkba. Évente 2-3-szor költ, és ilyenkor 12–13 napig kotlik – egyszerre 4–6 tojáson. A barnásvörös rajzolatú tojás alapszíne kékesszürke. Fészkét előszeretettel álcázza zuzmóval vagy pókhálóval. Az első fészekalj áprilisban, az utolsó június végén röpül ki.

Csak egy cinege sziluett.

Visszatekintés...

2009-ben volt szerencsém ellátogatni Hortobágyra fotózni. Nagy élmény volt a daruhúzás, bár igazán használható képet nem sikerült készítenem. Inkább csak olyan emlékképeket. De a következő alkalommal már rutinosabb leszek, na meg a felszerelésem is alkalmasabb lesz a ritka, de csodálatos madárvonulás megörökítésére.
Nem volt azonban haszontalan így sem a kirándulás, mert eljutottam a Hortobágyon működő madárkórházba és nagyon sok szép madarat (zömében ragadozó madarak) sikerült látnom. Igaz ők mint betegek tartózkodtak ott, de így is csodálatos látvány volt. Néhány kép a kis betegekről emlékként.

Őszapó...

Az egyik kedvencem a kis tollasok közül. Én csak nyakatlan madárnak hívom...:)
"Egyes fajai Európában, Ázsiában, Amerika északi vagy középső részén élnek. A Nyugat-Palearktiszban, így hazánkban is mindössze egy faja, az éppen ezért többnyire csak közönségesen őszapónak nevezett északi őszapó (Aegithalos caudatus) költ.
Törzse rövid és zömök. Igen rövid, kúpos csőre elöl kihegyesedik. Lába gyenge. Igen hosszú, erősen lépcsőzetes farka villás. Középhosszú szárnyában az első evezőtoll majdnem feleakkora, mint a második; a negyedik, ötödik és hatodik a leghosszabb. Az ivarok színezete hasonló, a fiataloké némileg eltér a felnőttekétől."

wikipédia

Madárles...

Ez a kőkupac már két éve az udvarunk lakója. Nem túl szép látvány, de gondoltam, ha már itt van megpróbálom hasznosítani is. Ebből lett a les. Még a kitekintő részt és a hátulját le kell fedni valamivel, de lassan-lassan kész lesz.

Sajnos még nem nagyon látogatott az etető, de lagalább már láttam néhány madarat. A fotók nem sikerültek jól, de ízelítőnek azért megteszi. Remélem hamarosan fellendül a forgalom és sokkal jobb képek is készülnek majd.