A tavasz 17 pillanata...

Aki annyi idős vagy több, mint én azoknak erről a címről eszébe juthat a békebeli szovjet film és főszereplője Stirlitz...
...de én, most nem erről készítettem fotókat. A napsütés, szerencsére előcsalogatott néhány kerti és szabadban élő növényt, na meg a hozzájuk tartozó szorgos méheket is. Ezekről a tavaszi pillanatokról szól ez a bejegyzés és nem is annyira szavakkal, mint inkább ezekkel a képekkel.

Motor fesztivál...

2011 március 12.-én szombaton volt a 3 napos Motor Fesztivál egyik napja. A rendezvényre teljesen felkészületlenül érkeztem -semmi előtanulmányt nem folytattam - és ez volt a jó. Annyi impulzus ért, hogy egy hónapig is kitart. Fiatal koromban nagy rajongója voltam a motorozásnak és a már szinte elfelejtett Simson Swalbe volt az első áldozatom, amin magam is róttam a határ rögös útjait. Majd a jól bevált Riga is terítékre került az 50 cm3 Jawa és egy Puch, ami akkoriban különleges darabnak számított.

Majd, ahogyan fejlődött a technika, jött a klasszikus Simson - nagyon menő motornak számított - és a kihagyhatatlan 125 cm3 ETZ. Estem is nagyokat...de nem bántam.
Mostanra a benzingőz szeretete marad meg csak ebből - na persze, nem kell mindjárt rosszra gondolni a benzingőzzel kapcsolatban:)
Szóval a motorok és a triálos fiúk miatt, ott toporogtam egész nap a Expo "D" pavilonjában, na meg a szomszédosban is. De a külső területeken is volt látnivaló bőven. Szerencsére nagyon szép kellemes tavaszi napsütés volt, semmi nem rontotta el a fesztiválhangulatot. A triálmotorosok egy 51m hosszú pályán mutatták meg hajmeresztő tudásukat. Néhány kép az állva motorozás szakértőiről!

A két csúcsmotor: Ossa-k. Liptai Tibi a saját, Szita Viktor pedig Georg Ossa-ján feszít.

Lenner Tibi imája a triálosok Istenéhez! Szerencsére nem lett komoly sérülés ebből a mutatványból.

A triálosokon kívül, mint említettem voltak más látnivalók is. A pálya szomszédságában a Kecskeméti gokart suli tartott bemutatót.

Az egyik külső pályán a "MÓKUS", néven elhíresült motoros, sokkolta és szórakoztatta a nézőket, hajmeresztő és vicces show-jával. Mókussal kapcsolatban az volt az érzésem, hogy testrésze a motor nem pedig egy eszköz, amit használ.

Erre szokták azt mondani, hogy az őrültet és a zsenit csak egy hajszáll válsztja el egymástól...vagy még annyi sem? :-)

A másik pavilon főszereplői is a motorok voltak: itt old timerektől a legmodernebb Ducati modellekig minden látható volt. A túramotorok csodálatos festése, a speedek elágáns vonalai csodálatosan mutattak. A motoros élet már valahogy teljesen összeolvadt a tetoválásokkal. Természetesen, aki akart, itt is varrathatott magára egy két figurát, ugyanis ebben az épületben volt a tetováló verseny is.

A romantikus vörösrózsa egy kicsit más körítéssel...

Az egyik standon Talmácsi Gábor - a MotoGP 2007-es világbajnoka, 125cm3 kategóriában, dedikált és tűrte hősiesen a fotósok vakuit.

A Rally rádió egész nap adásban volt. Tudósítottak az éppen zajló eseményekről vagy riportot készítettek a motoros utánpótlással:

Néhány arc a rendezvényről csak a hangulat kedvéért!

A matrica szövege is beszédes: " A jókislányok a mennyországba jutnak, a rosszak meg mindenhova."



Majd a négykerekűek következtek:
Quadok, túra és terepkocsik...

Azt hiszem a szép tavaszias idő, a látvány, a csapolt sőr és a benzingőz mindenkinek szebbé tette a napját!

Ökörszem..

A mai napra is volt egy kis örömöm korán reggel. Álmosan iszogattam a kávémat a teraszon, amikor megláttam hogy a terasz előtti tuja mozog. Majd pár pillanat múlva előbújt a mozgás okozója, egy kis ökörszem. Magamra öntöttem a kávémat és óvatosan beosontam a fényképezőgépemért. Általában úgy szokott lenni, hogy mire visszamegyek a téma husss elrepül, de most megvárt. Sajnos nem tudtam nagyon állítgatni a gépet csak kattintottam, hogy legalább legyen valamilyen kép, ez persze látszik is a kép minőségén. De nagyon örültem, mert ezek szerint itt laknak az udvarba és remélem itt is fognak tojni. Akkor, majd gyakrabban bújnak elő etetni a kicsiket.

Teréz Anya ma meghalt...

Akik ismernek egy kicsit közelebbről, azok szoktak Teréz anyának hívni, mert ha segíteni kell valakinek valamiben én biztosan megteszem. Volt ez idáig. De sajnos már a sokadik jelzést kapom ezzel kapcsolatban, hogy segíteni is csak megfelelő elővigyázatossággal lehet, mert visszaélnek vele.
És hogy mi köze van ennek a fotózáshoz és a blog eddigi témáihoz? Az, hogy ma legnagyobb megdöbbenésemre egy roppant kellemetlen dolgot tapasztaltam. A sok víz és hó miatt az utóbbi időben nem volt lehetőségem kimenni a nagyon komolyan és nagy szeretettel épített madárleshez, amit két ismerősömmel együtt építettünk, majd később a családom is segített komfortosabbá és vízhatlanná tenni.

Építés alatt:

Igazi kis les, etetővel, ami itatóvá is átalakítható a nyári hőségben.

Az itató és a csodálatos környezet:



A tavalyi évben egész télen etettem a madarakat és sok szép fotót is készítettem róluk, de egy idő után feltünt, hogy a következő etetésre szánt napraforgót valaki ellopta. Erre is találtunk megoldást a földbe ástunk egy gödröt és abba tettük a vödröt, amiben a magok voltak és gyeptéglával takartuk el.

Volt forgalom rendesen:

Nem találták meg. Majd eltünt egy-két takaró, amik a hosszú várakozásban sokat segítettek főleg a téli -10 fokban.
A lényege az egész eddigi leírásnak, hogy ezt a lest egy hajléktalan teljesen tönkre tette. Ott aludt és rendezkedett be, de nem kellett volna ezért mindent tönkre tennie. Az itatót szétszedte, felborította valószínűleg tüzelőnek, a les oldalfalait is szétbontotta és minden az etető díszitéséhez használt mohás követ és fát szétdobált. Mindenhol koszos szivacsok és bűz. Találtam kidobott lőkhárítót és a tetőn egy kidobott kormányt - nehezéknek. A fólia leszaggatva, siralmas látvány volt az egész a szó legszorosabb értelmében. Én sem bírtam ki könnyek nélkül. Nagyon szerettem azon a csodálatos helyen fotózni, minden olyan tökéletes volt. Most ennek is vége.
És itt jön a képbe Teréz anya jósága. Én mindig segítettem ezeken az elesett embereken, de a múlt héten az egyik útmenti kéregető leköpte az autómat, mert tényleg nem volt egy fillérem sem és most ez. Ennyi nekem egyenlőre elég volt, hogy nem kell mindenkin segíteni.
A les mellesleg a saját földemen, tehát magán területen volt!!! Már semmi és senki sincs biztonságban.

Ime a mostani állapot: