Alcsút és az arborétum...

Ahogyan igértem, tegnap "elleptem" az arborétumot. Nagy reményekkel és egy közel 20 kilós felszereléssel lépkedtem a csodálatos napsütésben. Néhány méter után találkoztam egy fotóssal, aki közölte velem, hogy már nyílnak a hóvirágok és már van is a kerítés mellett egy-két fotós, aki próbálkozik. Akkor nézzük meg, gondoltam, nyíltak valóban, de csak néhány szál és nem voltak igazán még kinyílva, hogy jó fotót lehessen készíteni, inkább több egy kupacban levő bimbó volt.

Aztán feladtam és mentem tovább. Megígértem, hogy lefotózom a kastélyt a mostani állapotában és ezzel a projekttel foglalatoskodtam. Ez a kép készült.


Fénykorában csodálatos lehetett ez az épület, de sajnos nem sok maradt belőle.

Aki járt már az arborétumban az tudja, hogy van egy csodálatos tó a kert közepén. Ide is ellátogattam, de nem volt valami szívderítő a látvány. A beteg és veszélyessé vált fákat kivágták a tóparton és a vízben, a jégen és mindenhol a parton, ennek a munkának a maradványai látszódtak.



Sokáig üldögéltem az egyik farönkön és néztem a madarakat, akik még bátrabbak voltak és a "kedves, üvöltöző gyerekek és apukák" ellenére is maradtak. Pedig tudom, hogy rengeteg szép madár van itt csak hát ahhoz ugye csend és nyugalom kell.:(
Amiket láttam egy-egy pillanatra: rövidkarmú fakusz, kék cinege, barát cinege, széncinege, rigó és őszapó. Sajnos fotót csak az őszapóról tudtam készíteni.


Mikor eluntam, ezt a szélmalom harcot, tovább indultam és nézelődtem még egy kicsit.
A kápolna mellett találtam egy nagy területen téltemetőt, aminek nagyon megörültem, mert remélem ennek a virágnak a megjelenése már tényleg, a hosszú tél a végét jelenti.

A kápolna.

A csodálatos téltemető virágok.




Lassan zárt az arborétum is elindultam hazafelé. Azért nem sikerült azonnal haza jönnöm, mert útközben van egy halastó és éppen ment le a nap. Nem bírtam ki, hogy ne időzzek el ott is egy kicsit. Csodálva a naplementét, a vizet a jeget és a fényeket.

Ezek után értem haza, fáradtan, sárosan, éhesen, de nagyon szép élményekkel. Rájöttem, hogy szeretek egyedül lenni, szeretek fotózni és szeretek egyedül is fotózni a saját ritmusomban a saját érdeklődésemnek megfelelően.