Az előző bejegyzés címe tökéletesen jellemez. Igen igen ...lusta blogger vagyok, de idönként rám tör, valami olthatatlan és csillapíthatatlan vágy, hogy fotóznom vagy írnom kell. Talán pszichoterápia, talán más okán, nem is igazán fontos miért csak engedelmeskedek neki...
Miután túl vagyok az idei évem első 5 napos vakációján, amelyre egyetlen kifejezés illik a leginkább, nevezetesen a katasztrófa, de erről majd máskor....
A katasztrófa egyik okát, szükséges elmondanom, nevezetesen azt, hogy a kirándulás alatt elromlott a fényképezőgépem és gép nélkül bolyongtam, olyan helyeken, ahol minimum 1000 képről maradtam le, így most inkább az írásra koncentrálok...
Hát kezdjük.
2014. július 20., vasárnap
2014. március 18., kedd
A lusta fotósblogger visszatér...
Közel 3 év kihagyás után, melyet nem tétlenül, de élménytelenül töltöttem, megpróbálom feléleszteni Flame-et, hogy komoly Fire legyen belőle.
...készültek fotók ez idő alatt is, de élettelenek, szinte tecchalottak. Ítram is...nem is keveset egy internetes újságnak, de ez sem lett igazán siker történet. A megírt cikkeket azért még lehet, hogy felhasználom itt, mert kellően epések, irónikusak és néha még szórakoztatóak is...de ez majd kiderül. Voltak könnyebb és nehezebb helyzetek az elmúlt időszakban és értek nagyon komoly veszteségek is. Elvesztettem olyan embereket, akik meghatározták az életem irányát. Most inkább csellengőnek érzem magam, de nem adom fel, mert számtalan út van előttem csak értő, türelmes és megfontolt lépésekkel közelebb kell lépnem hozzá, majd elindulni ...
The first step!!!
...készültek fotók ez idő alatt is, de élettelenek, szinte tecchalottak. Ítram is...nem is keveset egy internetes újságnak, de ez sem lett igazán siker történet. A megírt cikkeket azért még lehet, hogy felhasználom itt, mert kellően epések, irónikusak és néha még szórakoztatóak is...de ez majd kiderül. Voltak könnyebb és nehezebb helyzetek az elmúlt időszakban és értek nagyon komoly veszteségek is. Elvesztettem olyan embereket, akik meghatározták az életem irányát. Most inkább csellengőnek érzem magam, de nem adom fel, mert számtalan út van előttem csak értő, türelmes és megfontolt lépésekkel közelebb kell lépnem hozzá, majd elindulni ...
The first step!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)