2011. február 26., szombat

Teréz Anya ma meghalt...

Akik ismernek egy kicsit közelebbről, azok szoktak Teréz anyának hívni, mert ha segíteni kell valakinek valamiben én biztosan megteszem. Volt ez idáig. De sajnos már a sokadik jelzést kapom ezzel kapcsolatban, hogy segíteni is csak megfelelő elővigyázatossággal lehet, mert visszaélnek vele.
És hogy mi köze van ennek a fotózáshoz és a blog eddigi témáihoz? Az, hogy ma legnagyobb megdöbbenésemre egy roppant kellemetlen dolgot tapasztaltam. A sok víz és hó miatt az utóbbi időben nem volt lehetőségem kimenni a nagyon komolyan és nagy szeretettel épített madárleshez, amit két ismerősömmel együtt építettünk, majd később a családom is segített komfortosabbá és vízhatlanná tenni.

Építés alatt:

Igazi kis les, etetővel, ami itatóvá is átalakítható a nyári hőségben.
Az itató és a csodálatos környezet:



A tavalyi évben egész télen etettem a madarakat és sok szép fotót is készítettem róluk, de egy idő után feltünt, hogy a következő etetésre szánt napraforgót valaki ellopta. Erre is találtunk megoldást a földbe ástunk egy gödröt és abba tettük a vödröt, amiben a magok voltak és gyeptéglával takartuk el.

Volt forgalom rendesen:



Nem találták meg. Majd eltünt egy-két takaró, amik a hosszú várakozásban sokat segítettek főleg a téli -10 fokban.
A lényege az egész eddigi leírásnak, hogy ezt a lest egy hajléktalan teljesen tönkre tette. Ott aludt és rendezkedett be, de nem kellett volna ezért mindent tönkre tennie. Az itatót szétszedte, felborította valószínűleg tüzelőnek, a les oldalfalait is szétbontotta és minden az etető díszitéséhez használt mohás követ és fát szétdobált. Mindenhol koszos szivacsok és bűz. Találtam kidobott lőkhárítót és a tetőn egy kidobott kormányt - nehezéknek. A fólia leszaggatva, siralmas látvány volt az egész a szó legszorosabb értelmében. Én sem bírtam ki könnyek nélkül. Nagyon szerettem azon a csodálatos helyen fotózni, minden olyan tökéletes volt. Most ennek is vége.
És itt jön a képbe Teréz anya jósága. Én mindig segítettem ezeken az elesett embereken, de a múlt héten az egyik útmenti kéregető leköpte az autómat, mert tényleg nem volt egy fillérem sem és most ez. Ennyi nekem egyenlőre elég volt, hogy nem kell mindenkin segíteni.
A les mellesleg a saját földemen, tehát magán területen volt!!! Már semmi és senki sincs biztonságban.

Ime a mostani állapot:








6 megjegyzés:

  1. Törne el keze, lába a mocskos szemétládának!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm az együttérzést. Nagyon fáj, ami történt. Ez volt a legszebb és legnyugodtabb hely. Nagyon jól éreztem kint magam minden alkalommal.:(((

    VálaszTörlés
  3. Segítek helyrehozni. Szedjétek össze mi kell,mi hiányzik.
    Gusto

    VálaszTörlés
  4. Köszi Gábor,minden van hozzá csak a kedvemet vették el az egésztől. Ilyen barmok nőnek folyamatosan, mint eső után a gomba!

    VálaszTörlés
  5. Ne hagyd hogy kedved szegje egy hajléktalan. Remélem mielőbb helyreállítjátok a lest:)
    (valahol azt megértem, hogy eztán nehezedre esik megsegíteni őket... sajnos sokan köztük nem érdemlik meg...)

    VálaszTörlés