Gólyahír...

Ma éjjel 23 óra 10 perckor 2250 grammal megszületett.
Hogy ki??? Hát a makró fotózáshoz szükséges egyik hasznos kellék. Neve: Babzsák.
Már régóta terveztem, hogy nekem is lesz, de most láttam elérkezettnek az időt és mostanra sikerült beszereznem hozzá a legszükségesebb kelléket a műanyag granulátumot. Miért pont azt? Mert nem megy bele a zsiszsik, nem ázik el, jól alakítható, bár van hátránya is mégpedig az, hogy picit nehéz. Nem volt túl nehéz létrehozni, de nagyon élvezetes.
Néhány kép a készítéssel kapcsolataban és a végeredmény.
Ilyen belülről:

Előlről:

Hátulról:

És már állni is tud:

Apukájával: (ő segített feltölteni a kicsikét)

És találtam egy újabb felhasználási lehetőséget is, amennyiben az ember egy kicsit megpihenne:

Fülszöveg...

A fotózással és a fotózás, különböző témaköreivel kapcsolatban sok információ található az interneten, de én ennél sokkal jobban szeretem, ha a kezembe vehetem a tudást tartalmazó könyvet.
Két kedvenc fotó témám van, amint azt már máskor is írtam: a makró fotózás, a madarak és vadon élő állatok fotózása. Sokszor nem is tudom, hogy milyen madár kerül a fényképezőgépem keresőjébe, de szeretnék mindent tudni róla, megismerni.
A makró fotózással kapcsolatban is kerültem már olyan helyzetbe számtalanszor, hogy nem tudtam pontosan, hogy milyen növény előtt hasalok mi az a szépség, ami elvarázsolt abban a pillanatban. Ezért éreztem szükségét egy jó kis könyv beszerzésének, ami azóta az egyik "bibliám" lett. Az apró növényektől, fáktól kezdve a madarakon keresztül a kisebb és nagyobb vadak leírása és fotói is megtalálhatók benne. Szerintem az egyik legjobb összeállítás, ebben a témakörben, amivel mostanában volt szerencsém találkozni.

Véleményem szerint mindenkinek nagy segítséget jelenthet, aki nem csak fotózni, de megismerni is szeretné a körülötte levő természetet. A könyvben csodálatos fotók is találhatók a leírások mellett, melyek egyértelművé teszik az egyedek beazonosítását.

Na, meg itt egy másik...
Valaki vagy valakik kitalálták, hogy melyik az a két téma, amivel szeretek fotózás alkalmával foglalkozni és megalkották nekem ezt a könyvet...:) Na jó, lehet, hogy nem csak nekem, de én minden képpen nagyon örülök neki.
Nem szeretek és nem is tudok csak könyvből tanulni, meg úgy gondolom, hogy vannak dolgok, amiket nem is lehet...mint például: érzéssel megcsókolni valakit...azt leírhatja a könyv, hogy csukd be a szemed, meg csücsöríts...meg nem is tudom, hogy van tovább, de az érzést, azt nem. Ezt gondolom a fotózással kapcsolatos tudásról is. Persze szükséges, hogy az ember tisztába legyen a technikai ismeretekkel, a fényképezőgépe tudásával a beállításokkal és még nagyon sok aprósággal, ami a jó fotóhoz vezető úton található. Elolvastam a NG Nagy fotóskönyvét...Hát nem voltam elragadtatva tőle, sem a tartalmát sem pedig a nyelvezetét illetően. Nem volt eléggé közérthető a kezdők számára, bár gondolom nekik is szánták ezt a könyvet. Sok fölösleges dolgot találtam benne és inkább felületesnek és elnagyoltnak találtam, mint használható segítségnek egy kezdő fotós számára.
Ezzel ellentétben, találtam - kis segítséggel - egy nagyon jó kiadványt.
Hát Ő lenne az.

És hogy ez a könyv mitől jó?
A nyelvezete a leírása teljesen érthető. Van koncepciója és szépen lépésről-lépésre vezeti a kezdő fotóst a váz és objektív megismerésétől a beállítások értelmezésén keresztül, a speciális helyzetek, mint például a cserkeléses vadfotózás, leírásáig.
Természetesen mindenki, akkor fogja igazán tudni milyen is a könyv, ha elolvassa és saját maga alkot véleményt róla. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, mert érthető, jól kezelhető és hasznos tanácsok vannak benne kitűnő fotók és illusztrációk kíséretében.
Tehát: Olvassunk és fotózzunk jobban, tudatosabban!

Budakeszi vadaspark...

Kicsit most szégyenkezem...
1976-ig Budakeszin laktam és mindig is nagyon szerettem ezt a várost. A költözés után is igyekeztem kapcsolatba maradni Budakeszivel, mivel ide jártam gimibe. Ez nem annyira lényeges, de az már igen, hogy most is csak 20 percre lakom ettől a helytől és ennyi lehetőség mellett sem voltam még a Budakeszi határában elhelyezkedő Vadasparkban...egészen tegnapig.
Természetesen ez nem az igazi vad és természetes közeg, de sokkal több köze van a természethez, mint gondoltam. Nagyon sajnálom az állatokat, amelyek állatkertekben élnek, itt ez az érzés azért annyira nem volt jellemző. Viszonylag természetes közegben élhet az a néhány állat, amit sokan csak ilyen körülmények között láthatnak vagy TV-ben esetleg könyvben.

http://www.vadaspark-budakeszi.hu/

Nagyon szép sétát tettem és közelről sikerült megnéznem azokat az állatokat, amelyeket nagyon szívesen fotóznék a szabadban, természetes élőhelyükön is.
Néhány kép az ott látott állatokról.











Egy kis séta, csodaszép állatok, szép napsütés és kellemes környzet...szép program.

Szerelem első látásra...

...és ez most igazi. Már a tavalyi év vége óta tart és még nem múlik, sőt az idő múlásával egyre jobban elmélyül. Külsőre sem mindennapi látvány, csodálatos fekete szín és ragyogó tekintet. Megérinteni is gyönyörűség. Mindent tud, amire csak szükségem lehet. De sajnos a kapcsolatunk egyenlőre plátói. Még csak egyszer találkoztunk személyesen, de meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt csak. Nem tudom mikor fog ez a szerelem beteljesedni, de nagyon remélem, hogy ez az év még tartoga ebből a szempontból is kellemes meglepetéseket számomra. Eddig nem tudatosan, inkább csak ösztönösen sikerült választanom partnert, most azonban tudom, hogy rá van szükésgem és már látom magam előtt azokat a csodálatos pillanatokat, melyeket együtt élünk át, kint a természetben mindentől és mindenkitől távol.

"A Nikon D7000 a gyártó elképzelései szerint nem a D90 utódmodellje, hanem egy új kategória. Persze lehet gondolkozni, hogy egyébként is elfogytak a számok és a D95 talán nem jelentett volna számszerűsítve akkora előrelépést, s talán ezért nevezi a gyártó új kategóriának a D7000-ét. A valóság azonban az, hogy teljesen mindegy milyen kategóriába soroljuk a D7000-et, D90 utódnak, vagy egy új középkategóriának, a lényeg egy: a D7000 tudásban bőven meghaladja a D90-et. Azt is mondhatnánk, hogy egy D300s bizonyos funkciókban egyszerűbb változata, D90 méretű vázba bújtatva. Persze ennyire azért nem egyszerű a helyzet.
Amikor egy fényképezőgép megjelenik, a tapasztalt fotósok első pillantásai már nem is a felbontásra, hanem a fókuszrendszerre, a keresőre, illetve a különleges szolgáltatásokra szorítkoznak. Ennek ellenére azért nekünk le kell írni, hogy a D7000-be vadonat új CMOS képérzékelő került, amely természetesen maradt DX formátumú, felbontása azonban 16,2 Mpixelre hízott.
A legtöbbünknek talán kevésbé lényeges adat után most nézzük a fókuszrendszert. Igen, nyugodtan fel lehet lélegezni, a D90-hez képest jóval komolyabb automata élességállítási rendszert kapott a D7000. A gépben mintegy 39 fókuszpont található, melyet – ha túl soknak érzünk – 11-re csökkenthetünk. A fókuszterületek között 9 keresztszenzoros található.
Szintén új a fénymérést végző szenzor. A korábbi 1005 pixeles helyett immár 2016 pixeles fénymérőt használ a gyártó, így precízebb mérést lehetővé téve.
A D7000-be a D3100-ban is megtalálható új Nikon képfeldolgozó processzor, az EXPEED 2 került.
Ezen kívül 100% lefedettségű keresővel, nagy érzékenység tartománnyal, FullHD videórögzítés lehetőségével, strapabíró zárszerkezettel, gyors sorozattal és dupla SDXC memóriakártya foglalattal büszkélkedhet az új Nikon fényképezőgép."
Pixinfo.com

Korai tavasz...

A sok hó és ködös, borongós idő után, volt néhány enyhe és még néha napsütéses idő a múlt héten. Nagyon jó lett volna kicsit tovább sütkérezni a napfényben, de sajnos nem lehetett. Ez a kis enyhe idő, azonban elég volt ahhoz, hogy néhány növényt és bogarat alaposan megtréfáljon és előcsalja őket téli rejtekükből. Ezt a korai tavaszt örökítettem meg néhány képpel.

Erdőn mezőn...

Kalandtúrára indultam a vasárnapi jó idő tiszteletére. Szándékaim szerint, szerettem volna az erdőben vadakat fotózni, de sajnos ezt a szándékomat a vadak nem vették komolyan...
A közelmúltban elolvadt nagymennyiségű hó megtette a hatását néhány méter után már én is szerves része voltam az erdőnek (úgy néztem ki, mint egy vaddisznó).:D Nem állítottam soha, hogy egy tájékozódási zseni vagyok -mivel a térkép olvasást is úgy kezdem, hogy megfordítom a térképet -, de most bebizonyosodott, hogy akár hónapokat is képes lennék bolyongani egy 1 négyzetkilométeres területen és nem tünne fel, hogy még mindig ugyan ott vagyok:) Na, mindegy fotózni szerettem volna, de nem nagyon sikerült. De az erdő varázsa, a csendje és hangulata akkor is megérte. Több órás bolyongás és a sár tökéletesen kikapcsolt és elfárasztott, de nagyon jó érzés. Készítettem néhány képet, de ezek inkább csak emléknek jók, hogy a hangulatot felidézzék máskor is.

Majd az egyik etetőt jól megrakták silóval, a kellemesen savanykás erjedt szagot messziről lehetett érezni. Odamentem a közelébe, hátha szerencsém lesz...
Megmutatom milyen nagyvadat sikerült fotóznom!

Már feladtam a várakozást és lassan ballagtam a kijárat felé, amikor nagyon messze egy les mögött megláttam valamit. Azt hittem nem jól látok...de mégis. Muflon kosok tétováztak a sűrűben. Persze tudtam, hogy nem fognak megvárni és modellt állni nekem, de azért megpróbáltam közelebb menni hozzájuk...Nem sikerült. Ennyi lett a nagy fogásból:)

Volt szerencsém...

Mármint, volt szerencsém ezekkel a madarakkal is találkozni. Na, persze nem volt a talákozásunk túl hosszas, mondhatnám azt is, hogy csak egy rebbenésnyi, de én ennek is örülök. Nem ritka madarak, de azért nem is minden nap látni őket.

Rövidkarmú fakusz: Testhossz 12 centiméter, szárnyfesztávolság 17-21 centiméter, testtömeg 8-11 gramm. Vékony, lefelé hajló csőre van. Homloka halványan pöttyözött, oldalai barnásak, alsóteste piszkosfehér. Jellegzetes éneke van. Karmai rokonához a hegyi fakuszhoz képest rövidek. A fák kérgének repedéseiben, jellegzetes csavarvonalban keresgélik kaszáspókok, fűpókok, kétszárnyúak, levéltetvek és hernyókból álló táplálékukat.

Ökörszem: (Troglodytes troglodytes troglodytes) az Énekesmadár alkatúak (Passeriformes) rendjében az ökörszemfélék (Troglodytidae) családjának egyetlen képviselője.
Egyik legkisebb madarunk, alig nagyobb a királykánál.
Zömök termetű, vörösbarna színű, hangja erős csettegés.
Hegyi erdőségek tövises bokraiban él, boltozatos, oldalbejárós fészkét gyökerek, rőzserakás stb. szövedékébe mohából, falevélből építi.
Májusban költ 5-6 tojást. Rovarokkal és magvakkal táplálkozik, a legsűrűbb aljnövényzet hasznos rovarpusztítója. Ősszel, télen az Alföldön is gyakori.

Erdei pinty: Testhossza 14–16 centiméter, szárnyfesztávolsága 24–29 centiméter, a hím testtömege 20-29 gramm, a tojó kisebb, 18-27 gramm közötti. Csőre 13–14 miliméteres. Díszes, nagyon szépen éneklő madarunk; jókedvében pink-pink-nek hangzó hangokat, röptében pjü-pjü kiáltásokat hallat. A hím revirt jelző, ún. esőhívó hangja egyénileg nagyon eltérő. Változatos futamokból áll, amelyekben a szakemberek szigorú szabályokat mutattak ki.A hím olyan, mintha kékesszürke sapkát viselne: a homloka koromfekete, fejteteje, nyakszirtje kékes palaszürke. Szeme környéke, pofája világos rozsdabarna, begye és melle vörhenyes. Dolmánya vörhenyesbarna, felső háta és farcsíkja élénk sárgazöld. A test alsó része borpiros. Szárnyán a színek csíkokban váltakoznak: a középső szárnyfedőtollak fehérek, a két szélső kormánytoll csaknem fehér, a többi szürke. Magokkal, gyümölcsökkel, hernyókkal, rovarokkal és pókokkal táplálkozik. Fiókái számára leginkább a földön gyűjt rovarokat; a magvakra főleg télen fanyalodik.Rövidtávú vonuló, néha áttelel. Ha nem, március 10-e tájt érkezik hazánkba. Évente 2-3-szor költ, és ilyenkor 12–13 napig kotlik – egyszerre 4–6 tojáson. A barnásvörös rajzolatú tojás alapszíne kékesszürke. Fészkét előszeretettel álcázza zuzmóval vagy pókhálóval. Az első fészekalj áprilisban, az utolsó június végén röpül ki.

Csak egy cinege sziluett.

Visszatekintés...

2009-ben volt szerencsém ellátogatni Hortobágyra fotózni. Nagy élmény volt a daruhúzás, bár igazán használható képet nem sikerült készítenem. Inkább csak olyan emlékképeket. De a következő alkalommal már rutinosabb leszek, na meg a felszerelésem is alkalmasabb lesz a ritka, de csodálatos madárvonulás megörökítésére.
Nem volt azonban haszontalan így sem a kirándulás, mert eljutottam a Hortobágyon működő madárkórházba és nagyon sok szép madarat (zömében ragadozó madarak) sikerült látnom. Igaz ők mint betegek tartózkodtak ott, de így is csodálatos látvány volt. Néhány kép a kis betegekről emlékként.

Őszapó...

Az egyik kedvencem a kis tollasok közül. Én csak nyakatlan madárnak hívom...:)
"Egyes fajai Európában, Ázsiában, Amerika északi vagy középső részén élnek. A Nyugat-Palearktiszban, így hazánkban is mindössze egy faja, az éppen ezért többnyire csak közönségesen őszapónak nevezett északi őszapó (Aegithalos caudatus) költ.
Törzse rövid és zömök. Igen rövid, kúpos csőre elöl kihegyesedik. Lába gyenge. Igen hosszú, erősen lépcsőzetes farka villás. Középhosszú szárnyában az első evezőtoll majdnem feleakkora, mint a második; a negyedik, ötödik és hatodik a leghosszabb. Az ivarok színezete hasonló, a fiataloké némileg eltér a felnőttekétől."

wikipédia

Madárles...

Ez a kőkupac már két éve az udvarunk lakója. Nem túl szép látvány, de gondoltam, ha már itt van megpróbálom hasznosítani is. Ebből lett a les. Még a kitekintő részt és a hátulját le kell fedni valamivel, de lassan-lassan kész lesz.

Sajnos még nem nagyon látogatott az etető, de lagalább már láttam néhány madarat. A fotók nem sikerültek jól, de ízelítőnek azért megteszi. Remélem hamarosan fellendül a forgalom és sokkal jobb képek is készülnek majd.